Buji Ferenc

filozófiai író, esszéíró, műfordító, szerkesztő. Kutatási területe a művészettörténet, filozófia, kultúrtörténet, összehasonlító vallástörténet, tudományelmélet. A tradicionális létszemlélet ismert képviselője. 2007-ben az Életünk folyóirat nívódíjában részesült.

• PDF | REZ |

  A szerző amellett érvel, hogy az irodalomtanár-képzés legfontosabb feladata a filozófiai gondolkodás értelmének megismertetése a hallgatókkal, valamint annak bizonyítása, hogy a bölcselettől való idegenkedés a filozófiával kapcsolatos hamis előítéletekből fakad. Az irodalomtanárnak azt kell látnia és tanítványainak megmutatnia, hogy szinte minden irodalmi alkotást átszőnek filozófiai gondolatok. Ugyanakkor az irodalomtanár-képzés és a középiskolai irodalomoktatás végső célja nem a szakszerű filozófiai ismeretek elsajátítása, hanem a tudás megszerzése a filozófia segítségével.

  ENG
  Buji Ferenc: A Homo sapienstől a homo sapiensig - Magyar Művészet 2019/4
• PDF | REZ |

  Buji Ferenc
  Ex oriente lux – ex occidente lex

  A Kelet és Nyugat közötti különbségek nem annyira e régiók földrajzi elhelyezkedéséből – vagyis keleti és nyugati mivoltukból – fakadnak, hanem történelmi fáziskülönbségükből. Kelet és Nyugat csupán az időeltolódás miatt jelenik meg a földrajzi helyzetükhöz kötődő sajátosságként. A középkori Nyugat a kultúra ama szakrális típusának volt egyik változata, amelyikhez az elmúlt évszázadot leszámítva a Kelet is tartozott. E kultúrák az égi és a földi világ kapcsolatában értelmezték önmagukat, és legfőbb vonatkoztatási pontjuk a transzcendencia volt. A civilizációnak ezzel a szakrális-tradicionális típusával a Nyugat sokkal hamarabb szakított, mint a Kelet. A kereszténység jelentős hatást gyakorolt a Nyugatra, de ma már jól látható, hogy mégsem vált a Nyugat elválaszthatatlan részévé, hanem csupán történelmi közjáték, amely a nyugati civilizáció kereszténység előtti és kereszténység utáni időszaka közé ékelődött. Mára a nyugati eredetű globalizáció felszámolta azt a Keletet, amelytől a nyugati ember megkaphatná a vágyott fényt.

  ENG
  Buji Ferenc: Ex oriente lux – ex occidente lex - Magyar Művészet 2016/2
• PDF | REZ |

  A szerző amellett érvel, hogy Európa fejlődésének pre- és a posztkeresztény szakasza egyazon fejlődési ívhez tartozik, míg a kereszténység az európai kultúrától idegen természetű periódus. Az újkori Európát meghatározó modernizációs folyamat és a posztkeresztény kor legnagyobb hatású „prófétája”, jelképe Nietzsche. Munkásságának fő üzenete, hogy a kereszténységben leginkább a morális jelleg elfogadhatatlan az újkori európai kultúra számára. A tanulmány második része arra mutat rá, hogy a Teremtés könyvében olvasható bűnbeeséstörténet jelentősége nem csupán vallási-teológiai, hiszen ez a mitopoétikus elbeszélés a nyugati civilizáció legfőbb mozgatórugóit tárja fel.

  ENG
  Buji Ferenc: Permanens forradalom - Magyar Művészet 2020/02
• PDF | REZ |

  Buji Ferenc
  Ars sacra

  A premodern ember transzcendens vonatkoztatási ponthoz mérte világát: a sacrum szolgált kultúrája egészének alapjául és ihletőjéül. Az újkor individuális vallásos művészete nem azonosítható a középkor szakrális művészetével, amelyben a névtelen alkotó individuumát az egyetemesség szolgálatába állította. Szakrális művészet csak szakrális kultúrán belül lehetséges, mivel a szakrális művészet egy nagyobb egésznek: a szakrális kultúrának alárendeltje, ezért Európa nyugati felén a szakrális művészet a középkori művészettel együtt megszűnt, szekuláris kultúrán belül pedig nem lehetséges szakrális művészetet művelni. A szakrális művészet imitatio Dei, az időtlen, forma fölötti formák megragadására tett kísérletet. A sacrum kulcsszava a rítus, amiben a profán – szimbólummá lényegülve – magasabb értelmet nyer. Jellegzetessége a fizikai világban szellemi újat teremtő ornamentika. A szépség a szellem lenyomata az anyagon, ezért a szakrális szépség mindig természetfeletti. A szakrális művészet örököse a népművészet, de nem történeti, hanem szellemi értelemben: tematikus szempontból eltávolodott tőle, de a struktúrájából sok mindent megőrzött. A szakrális művészet másik örököse, egyúttal őse is a gyermekművészet, amely szimbólumokban és analógiákban fejezi ki magát.

  ENG
  Buji Ferenc: Ars sacra - Magyar Művészet 2014/2
• PDF | REZ |

  Buji Ferenc
  „A múltat végképp eltörölni”
  A posztmodern nyelvi forradalom

  A filozófia története során egyetlen iskola sem támaszkodott olyan mértékben a nyelvészeti megfontolásokra, mint a posztmodernizmus. A strukturalizmus és a formalizmus nyomdokain a posztmodernizmus legradikálisabb célja egy új nyelv kialakítása, amely végképp eltörli a modernitásban még maradványszerűen meglévő tradicionális elemeket. Az új nyelv megteremtésének három eszközéül a nyelv referencialitásának elutasítása, lo go cen trizmusának kiküszöbölése, valamint a jelölő–jel–jelölt kapcsolatának átértelmezése szolgált. A nyelv korlátlan szabadságát célzó posztmodern szövegben maga a nyelv gondolkodik az ember helyett, az ilyen szöveg ezért kelti sokszor üres, puszta retorikai játék benyomását. A posztmodernizmus valójában radikális fundamentalizmust takar, mert a totalitás egészének átértelmezésére, retrospektív átírására tart igényt, ezzel kívánja felszabadítani az embert minden felettes, elnyomó, metafizikai hatalom alól. Az individuum totális autonómiájának megvalósításához a nyelv metafizikátlanítása a legfőbb eszköz, csakhogy ezzel maga a nyelv válik metafizikai tényezővé, olyan felettes hatalommá, amelytől a posztmodernizmus éppen a nyelv segítségével akarja felszabadítani az embert.

  ENG
  Buji Ferenc: „A múltat végképp eltörölni” - Magyar Művészet 2015/3
• PDF | REZ |

  Buji Ferenc
  „Aki nem lép egyszerre…”
  A leíró szociológiától a társadalmi önismeretig

  A szociológiai típusú vizsgálódás annak az analitikus módszertannak az egyik formája, amelyet először a természettudományok dolgoztak ki. Azonban a szociológiai érdeklődés nem csupán e módszer hatására jelent meg, mert az elmúlt két évszázadban a modern ember önátélése is mélyrehatóan átalakult. A marxizmus és a posztmodernizmus szociológiaértelmezése ideológiai prekoncepcióktól erősen terhelt, ezért szükségképpen torzult. A marxista szociológiafelfogás szerint mindent a társadalmi kontextus határoz meg, a posztmodernista értelmezésben a társadalmi környezetnek nincs szerepe, ezért vizsgálata értelmetlen. Mivel a szociológia az emberi lét alapkérdéseit érinti, ezért funkciója nem csupán leíró. E tudomány másik oldalán ott áll tárgya, az ember, akinek a szociológia akaratlanul is olyan lehetőségeket kínál, amelyek révén felismerheti saját társadalmi meghatározottságát, és ez elindíthatja a puszta tárgyiságból való kiszabadulás irányába.

  ENG
  Buji Ferenc: „Aki nem lép egyszerre…” - Magyar Művészet 2017/1
• PDF | REZ |

  Buji Ferenc
  „Nem úgy van most, mint vót régen”
  Beszélgetés Ratkó Lujza néprajzkutatóval a népi kultúra és az etnográfia jelenéről és jövőjéről

  2014 decemberében jelent meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészete című kötet. A csaknem nyolcszáz oldalas, gazdagon illusztrált monográfia átfogó képet nyújt Magyarország legkeletibb megyéjének népművészetéről. A kiadvány elnyerte a néprajztudomány szakmai elismerését, szerkesztője, Ratkó Lujza 2015-ben megkapta az év legjelentősebb néprajzi teljesítményéért járó Bátky Zsigmond-díjat. Buji Ferenc számos más téma mellett arról kérdezi a szerkesztőt, hogy a népi kultúra milyen sajátos típusát képviseli a kultúrának; mennyiben tekinthető művészetnek a népművészet, és a modern ember számára – a puszta muzealitáson túl – milyen jelentősége lehet. Eljött-e az ideje, hogy a néprajztudomány átadja helyét ama kulturális antropológiának, amelynek figyelme már nem korlátozódik a népi kultúrára, hanem kiterjed a jelenkor populáris kultúrájára is; vajon a néprajztudomány sorsának alakulása miként függ össze a népi kultúra össztársadalmi megítélésével?

  ENG
  Buji Ferenc: „Nem úgy van most, mint vót régen” - Magyar Művészet 2017/2
• PDF | REZ |

   

  Buji Ferenc
  Ars sine scientia nihil

  A szerző a tudomány és a művészet kapcsolatának történeti áttekintését az egység korával kezdi. Az érett középkorban a tudomány és a művészet szoros viszonya abból fakadt, hogy a tudomány tárgya az igazság volt, a művészeté a szépség, és az igazságot és a szépséget a gótika embere elválaszthatatlannak tekintette. A reneszánsszal kezdődő kettősség korában fokozatosan eltávolodik egymástól az igazság és a szépség. A tudomány és a művészet újkori formái nemcsak eredeti mivoltuktól
  szakadnak el, hanem egymástól is, mert elveszítették közös princípiumukat. A tudomány és a művészet elidegenedése az objektum és a szubjektum szétesésének, tehát az emberi kultúra tudathasadásának a jele. A technikai civilizáció fejlődése elkápráztatja a modern és a posztmodern kor emberét, ezzel szemben művészete kijózanító hatású.

   

   

   

   

  ENG
  Buji Ferenc: Ars sine scientia nihil - Magyar Művészet 2018/1
• PDF | REZ |

  A szerző arra mutat rá, hogy Magyarország XVI. századi három részre szakadása óta – aminek következtében Erdély mint önálló politikai entitás megszületett – Erdélynek szinte mindvégig kiemelkedő, egyszerre konkrét és szimbolikus jelentősége volt Magyarország történetében. Erdély önálló, az anyaországétól eltérő történelmi pályája korántsem előzmények nélküli, hanem a megelőző évszázadok történelmének a következménye. Erdélyben már a X. századtól kezdve megvolt a hajlam és a lehetőség az anyaországéhoz képest divergens fejlődésre. Az Erdélyeszmében rejlő, kimeríthetetlennek tűnő potencialitás – amely egyszerre jelent történelmi alternatívát, a nemzeti egység és összetartozás jelképét, valamint lelki középpontot – még a rendszerváltás pillanatában is képes volt megtermékenyíteni a magyar nemzettudatot.

  ENG
  Buji Ferenc: Erdély: szimbólum és realitás - Magyar Művészet 2018/4
• PDF | REZ |

   

  Hamvas Béla baráti, tanítványi köréből László András az egyetlen, aki a hamvasi tradicionális szemléletmód leglényegesebb elemeit irodalmi-doktrinális értelemben – köteteiben és előadásaiban – továbbfejlesztette. László András életművének hatása a társadalom minden területén és szintjén kimutatható, tényleges hatóköre mégis felmérhetetlen, mert az esetek többségében olyan rejtett szellemi impulzusról van szó, amelynek csak ritkán érzékelhetők külső jelei.

  ENG

  Buji, Ferenc

  “The Light of the Universe in Man”

  Eightieth Birthday Greetings to András László

   

  Among Béla Hamvas’s friends and students, András László is the only one who has – in his books and lectures – developed the most essential elements of the Hamvasian traditional approach in a literary-doctrinal sense. The influence of András László’s life’s work can be detected in all areas and at all levels of society, but its actual scope is still immeasurable, because in most cases it is a hidden intellectual impulse, the external signs of which are rarely discernible.

  Buji Ferenc: „A mindenség fénye az emberben” - Magyar Művészt 2022/2
• PDF | REZ | ENG
  Buji Ferenc: A kulturális antropológia „kulturális forradalma” - Magyar Művészet 23/5
• PDF | REZ |

  Buji Ferenc
  A monumentális monotónia

  A tanulmány a tradicionális keleti művészeti formák egyik lényegi jegyét, a monumentális monotóniát elemzi. E sajátos változatlanság bizonyos értelemben összművészeti jelenség, de főképp a keleti zenében fedezhető fel, amelynek eszközei – például az időtartam, az ismétlődés, a tempó, a ritmus, a harmónia és az alaphang visszatérése – mind a monumentális monotónia megvalósítását szolgálják. A keleti zene személytelen: hiányoznak belőle a hétköznapi emberi érzések, mert a Kelet számára a zene nem emberi jelenség. A hangszerekben és az énekhangban nem az ember szólal meg, hanem általuk a magasabb – természeti, kozmikus, transzcendens – világok üzennek. A keleti zene monumentális monotóniája a keleti életszemlélet fontos sajátosságára is rávilágít: olyan tágasság, perspektivikusság jellemzi, amely valamiképpen az időtlenség levegőjét árasztja.

  ENG
  Buji Ferenc: A monumentális monotónia - Magyar Művészet 2016/3
• PDF | REZ | ENG
  Buji Ferenc: SZEMLE - „Levegőt!” - Magyar Művészet 2021/02