Szekfü András PhD, DLA

filmtörténész, habilitált címzetes egyetemi tanár. Kutatási területe a dokumentumfilm elmélete és Balázs Béla élete. Friss könyve: Így filmeztünk – Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból (MMA Kiadó, 2018).

• PDF | REZ |

  Bódy Gábor hetvenöt éves lenne. A személyes hangú esszé korabeli interjúk és filmkritikák segítségével idézi fel a harminchat éve elhunyt rendező, elméletíró nyugtalanító egyéniségét és alkotásait. A szerző arra keres választ, melyek voltak azok a főbb tényezők, amik meghatározták Bódy Gábor életét és munkásságát, hogyan formálódtak filmelméleti nézetei, és életműve hol helyezhető el a nemzetközi filmtörténetben. Végül azokról a „démonokról” szól, amelyek végigkísérték Bódy életét.

  ENG

  Szekfü, András
  Gábor Bódy, the Artist, the Medium, and the Demons
  Gábor Bódy would have turned seventy-fve this year. Tis personal essay uses contemporary interviews and flm reviews to
  recall the troubled personality and works of the director and
  theorist. Te author seeks to answer the questions: which were
  the main factors that shaped Gábor Bódy’s life and work, how
  his views on flm theory were shaped, and where his oeuvre
  can be placed in international flm history. Finally, he discusses
  the ‘demons’ that haunted Bódy throughout his life.

  Szekfü András PhD, DLA: Bódy Gábor, az alkotó, a közeg és a démonok - Magyar Művészet 2021/05
• PDF | REZ |

  Szekfü András
  Saul fia – kissé elmosódva

  A kritikák, tanulmányok többsége kiemelkedő alkotásként ír a Saul fiáról. Az esszé az eddigi értékelésekre is támaszkodva vizsgálja a filmet, valamint történelmi és társadalmi jelentőségét. Három nézőpontot jelöl ki a Saul megértéséhez. Megkísérli az esztétikai elemzését, hiszen egy drámai alkotásról van szó. Megpróbál visszamenőleg betekinteni az alkotók műhelyébe, megvizsgálva a film egyedülálló stílusát. Végül szembenéz azzal a történelmi helyzettel, hogy a mai néző a nem létező korabeli filmdokumentumok helyett is nézi a Saul fiát.

  ENG
  Szekfü András PhD, DLA: Saul fia – kissé elmosódva - Magyar Művészet 2016/3
• PDF | REZ |

  A Monarchia felbomlásakor a filmtörténet még a némafilmkorszak éveit élte. Ez kedvezett a terjesztésnek, mert a soknyelvű birodalomban a némafilmek könnyen léphették át a nyelvi határokat. A szerző arra keres választ, hogy létrejött-e a Monarchiában egységes filmstílus. Végül arra mutat rá: ha tapasztalható is efféle egységesülés, az elsősorban nem a Monarchiához, hanem Nyugat-Európához köthető. A XX. század első két évtizedében egyfajta film-korstílus jött létre, mint sajátos Monarchia-stílus.

  ENG
  Szekfü András PhD, DLA: Jegyzetek a Monarchia és a film kapcsolatáról - Magyar Művészet 2019/2
• PDF | REZ |

  Magyarországon 1956 és a rendszerváltozás között szinte kizárólag a Balázs Béla Stúdióban készültek kísérleti filmek. A tanulmány bemutatja a hetvenedik születésnapját nem rég ünneplő Müller Péter (Sziámi) útját a kísérleti filmhez, és utal későbbi pályájára is. Az 1983-ban készült Ex-kódexen kívül Müller két korábbi alkotását elemzi: a Megváltási kísérletek című, fekete-fehér, televíziós dokumentarista játékfilmet, valamint a Mi jut eszedbe az énekesnőről? című színes főiskolai vizsgadarabot.

  ENG

  Szekfü, András

  ‘...otherwise we wouldn’t have been able to film them’

  Film Director Péter Müller Sziámi and the Ex-Codex (1983)

   

  Between 1956 and the regime-change in Hungary, the Béla Balázs Studio was practically the only production site for experimental films. The paper describes the journey of Péter Müller Sziámi, who recently celebrated his 70th birthday, to experimental film and also touches on his later career. In addition to Ex-Codex (1983), the author analyzes two of Müller’s earlier works: the black-and-white television docudrama Salvation Experiments and the film What Do You Think of the Singer?

  Szekfü András PhD, DLA: „...különben nem tudtuk volna filmre venni azokat” - Magyar Művészet 2023/4
• PDF | REZ |

  
  Farkas Edit 1992-ben francia–magyar szakos középiskolai tanárként került az I. kerületi Petőfi Sándor Gimnáziumba, ahol ma is franciát tanít, és tizennyolc éve vezet egy országos hírű filmklubot. A beszélgetés során kiderül, hogyan indult a gimnáziumi filmklub működése, milyen személyes élményt jelenthet a diákoknak egy-egy film, melyek a filmklub pedagógiai céljai, ezek hogyan illeszkednek az iskola pedagógiai programjába, valamint az évek során miként változtak a diákok filmnézési és kommunikációs szokásai.

  ENG
  Szekfü András PhD, DLA: A „szerelem kategória” - Magyar Művészet 2019/3
• PDF | REZ |

  Balázs Béla életútjának egyik ismeretlen epizódja az 1948 júniusában tett párizsi út, amelynek során a Bureau International de Filmologie összejövetelén vett részt. A szerző két, levéltári követségi jelentés alapján rekonstruálja és értékeli a neves magyar filmesztéta szereplését. Balázs Béla alighanem félreértelmezte a filmológia (a francia „filmologie”) kifejezést. 1945-re – a Szovjetunióban töltött másfél évtized után – már elmaradt az egyetemes filmművészet fejlődésétől, nem érzékelte, hogy időközben új korszak kezdődött a film világában és tudományos vizsgálatában.

  ENG
  Szekfü András PhD, DLA: Balázs Béla, Szabó Zoltán és a filmológia – Párizs, 1948 - Magyar Művészet 2020/04
• PDF | REZ |

  Szekfü András
  A múló idő, a dokumentum-játékfilm és a művészi érték
  Esszé Höllering Hortobágy filmje kapcsán

  Georg Höllering osztrák filmrendező egykor világhírű Hortobágy (1936) című filmje – sokak erőfeszítésének köszönhetően – fölbukkant a feledésből. Kérdés azonban, elfoglalja-e méltó helyét a magyar és a nemzetközi filmtörténetben? A tanulmány az alkotás kapcsán azokat a műfaji értékeket vizsgálja, amelyeknek jelenléte vagy hiánya meghatározó a filmművészeti múlt mai értékelésekor. A klasszikusok fizikai megmentése és művészi túlélésük lehetőségének megteremtése kiemelt feladat, hiszen mindig lesznek olyan művek, amelyekre az utókor felfigyel.

  ENG
  Szekfü András PhD, DLA: A múló idő, a dokumentum-játékfilm és a művészi érték - Magyar Művészet 2015/2
• PDF | REZ |

  Szekfü András
  A dokumentumfilm „alapszerződése”

  A médiakultúra megváltozása arra ösztönzi a filmtudományt, hogy újragondolja a dokumentumfilm-elmélet központi kérdéseit: milyen a dokumentumfilm viszonya a valósághoz, milyen az esztétikája és társadalmi szerepe. A dokumentumfilm a valóság kreatív bemutatása, de a kamera előtti sokrétű valóságnak csupán vizuális aspektusú rögzítése, ezért egyben a valóság részleges meghamisítása is. Az idő és a tér dimenziója csak akkor fog a rögzített képen megjelenni, ha a filmalkotó azt valamiképpen vizuálisan kódolja. A rögzített anyag egyrészt védett a lefilmezett valósággal szemben, kevésbé múlandó, másrészt védtelen, ki van téve a további filmkészítési manipulációknak. A dokumentumfilm kettős természetű: egyszerre lezárt műalkotás, másrészt narrativitása miatt a befogadóban újraszülető valóság. A fő különbség a dokumentumfilm és a játékfilm között a filmkészítő és a közönség között létrejövő alapszerződésben rejlik: a dokumentumfilm nézője feltételezi, hogy szoros kapcsolat van a bemutatott események logikája és bemutatásuk logikája között. Ha a néző ezt elfogadja, akkor a filmben a valóság egy korábbi állapotának hű képét látja. A rendező, a szereplők és a néző elfogadó tevékenységének össze kell adódnia, hogy a dokumentumfilmes élmény megszülethessen.

  ENG
  Szekfü András PhD, DLA: A dokumentumfilm „alapszerződése” - Magyar Művészet 2014/1