Szmodis Jenő PhD

jogász, szakíró, egyetemi oktató. Fő kutatási területe: az állam- és jogbölcselet, a jogi gondolkodás eszmetörténete, a jogi kultúrák összehasonlító elemzése, multidiszciplináris jogi tanulmányok.

• PDF | REZ |

  A tanulmány arra mutat rá, hogy a bűnfogalom évezredes értelmezéstörténete a transzcendens megközelítéstől a szekuláris interpretációig ível, miközben a fogalom a közösségiből egyre inkább individuális ka tegóriává és viszonylagossá válik. Ugyanakkor – és paradox módon – ez a folyamat fordítva is lezajlik: a bűn alanya egyre inkább a társadalom lesz, és a bűn fogalma egyre távolabbról kapcsolódik az egyénhez, illetőleg a személyes felelősséghez. Ez az értelmezés hatékonyan járul hozzá az egyén felmentéséhez és a személyes bűn relativizálásához.

  ENG
  Szmodis Jenő PhD: A bűn transzcendenciája és relativizálódása - Magyar Művészet 2020/02
• PDF | REZ |

  Szmodis Jenő
  Tudomány, intuíció, művészet – történeti perspektívában
  A „mű” mint a későbbi megismerés értelmezési kerete

  A tanulmány első része Karl Popper nagy hatású tudományfilozófiáját vizsgálja, és arra mutat rá, hogy az egyfelől – saját mércéje szerint – olyan nem-tudományos elmélet, amelyre a tudományosság meghatározását aggályos volna alapozni, másrészt racionalizmus-felfogása egyoldalú, mert nem számol annak érzelmi-indulati és tudattalan eredetével. Az értekezés második része kultúrtörténeti példák sorával bizonyítja, hogy az intuíció, a sejtés, a tudás, az igazság és a szépség milyen kevéssé határolható el egymástól.

  ENG
  Szmodis Jenő PhD: Tudomány, intuíció, művészet – történeti perspektívában - Magyar Művészet 2018/2
• PDF | REZ |

  A popularitás nem feltétlenül függ össze a vulgaritással, az igénytelenséggel. Mivel maga a kultúra igényli a közös képzeteket, a közös mítoszokat és hiedelmeket, ezért a tágabb értelemben vett popularitás nélkül aligha lehet kultúráról beszélni. A tanulmány második része azt a szerepet elemzi, amit a humor játszott a görög kultúrában, majd a mai popularitás sajátosságait vizsgálja. Végül arra hívja fel a figyelmet, hogy a kultúra létrejötte és léte szempontjából nélkülözhetetlen a popularitás, de a popularitás túl is élheti a kultúrát.

  ENG
  Szmodis Jenő PhD: Popularitás, humor, kultúra - Magyar Művészet 2019/1
• PDF | REZ |

  Szmodis Jenő
  A jog és a művészetek

  A művészi látásmód intuitív természete sok esetben korábban érzékel egyes gondolkodástörténeti tendenciákat, mint a szaktudományok. A nyugati jogkoncepció évszázadokon átívelő alakulását, a jognak az etikai mércétől történő fokozatos eltávolodását is korábban tükrözte a szépirodalom és a képzőművészet, mint a jogtudomány. Az átalakulás lényege, hogy az antik gyökerekkel rendelkező, a késő középkortól formálódó jogpozitivizmus úgy tekintett a jogrendszerre, mint zárt, formális logikai rendre, hatalmi szóra, amelynek az igazságosság nem sine qua nonja. A pr ofanizált, szövegközpontú jogszemlélet abszurditására nem a jog- elméletek, hanem az irodalom (Montaigne és Shakespeare) hívta fel elsőként a figyelmet. A képzőművészet, bár kifejezésmódja nem fogalmi, tematikájában érinthet jogi fogalmakat is. Ezt példázza a Krisztus-ábrázolások megváltozása a korai középkortól a reneszánszig: a könyörületes Jó pásztor képről a szigorú ítélőbírói szerepre kerül a hangsúly. A változás mögött az ítélkezés egyházi vagy világi-politikai jogának kérdése áll. A festészetben az Utolsó Ítélet témája a késő középkorban vált hangsúlyozottá, amikor a jogelmélet kezdett elszakadni a korábbi szakrális szempontrendszertől. Az irodalom a profanizált jog formalizálódásának veszélyére akkor hívta fel a figyelmet, amikor három évszázad után a nyugati festészetben háttérbe szorult az Utolsó Ítélet, a szakrális jogkoncepció képi metaforája.

  ENG
  Szmodis Jenő PhD: A jog és a művészetek - Magyar Művészet 2013/1
• PDF | REZ |

  Szmodis Jenő
  A Kelet monisztikus kultúrája és sajátos jogrendszere

  A Kelet sokáig meg!gyelhető állandósága – a nyugati fejlődéshez képest lényegesen lassúbb változása – nem választható el attól a sajátosságától, hogy területein a művészet és a tudomány, illetve a kulturális jelenségek nem határolódtak el egymástól olyan határozottan, mint Nyugaton. A tanulmány a Kelet művelődéstörténetének számos példájával bizonyítja, hogy a monisztikus kultúrákban a változásnak nincs önértéke. A belső állandóság, a lelkületbeli folytonosság és a szellemi egység hosszú távon elutasít minden kategorizáló, a részek alapján az egészet megérteni vágyó igyekezetet. A történelem során tartósabbaknak bizonyultak a monisztikus társadalmak, mert ezekben a transzcendens eredetűnek tekintett és univerzális emberi természet egységet alkot és megbolygathatatlan. A Kelet-interpretációk – mint általában a modellek és az absztrakciók – számos leegyszerűsítést tartalmaznak, így pont azokat a jelenségeket hagyják !gyelmen kívül, amelyek nélkül a Kelet világa a maga mélységében és teljességében megismerhetetlen.

  ENG
  Szmodis Jenő PhD: A Kelet monisztikus kultúrája és sajátos jogrendszere - Magyar Művészet 2016/2