Farkas Ádám DLA

Munkácsy-, Prima- és Kossuth-díjas érdemes művész, szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem professor emeritusa. Szobrai és plasztikái megtalálhatók számos hazai és külföldi köztéren és múzeumban. Fő kutatási területe a szobrászat és az építészet térképzésének konvergenciái és a kortárs emlékműállítás kihívásai. A Magyar Művészeti Akadémia elnökségének tagja.

• PDF | REZ |

  Farkas Ádám
  Gondolatfonat a művészetoktatásról, művészeti nevelésről

  A művészetoktatás felett tűnődő, önéletrajzi részletekkel gazdagított gondolatfonat nem tudományos értekezés, hanem a megélt jelenségek alapján leszűrt benyomások, sejtések lejegyzése, összeszövése. E világlátást nehéz hozzáigazítani a mai közfelfogáshoz, amely az egymást kizáró, párhuzamos monológok zárt rendszere. Bármily műalkotás megszületéséhez tehetségre, fogadó közösségre, begyakorolt szakmai tudásra van szükség. A tehetség generációkon átívelő, örökölt képesség, amely ritkán mutatkozik meg tiszta formában, és nem sokat ér, ha nem egészül ki kellő elhivatottsággal. A köztudatban úgy él, hogy a művésznek van közönsége, pedig a közösség álmodja életre a művészt, aki önként vállalkozik mintateremtésre és közzétételre. A harmadik tényező a mester–tanítvány-kapcsolat, az eszközök átadása-átvétele. E tudáslánc néha több évezredes szerkezet, ahol a praktikák egy része a beavatottság állandóságát viszi tovább, más része az új eszközök, új kihívások felfedezése során a változást, a korszerűséget képviseli. A művészet és üzenete nem oktatható, helyette a művészképzésről és művészeti nevelésről érdemes szólni. Magyarországon a művészképzés többé-kevésbé megfelelő, de a másik oldal, a művészeti oktatás, a művészettel nevelés egyre fogy. És itt már nem a művészet, hanem a jövő a kérdés, hiszen az ember nem csupán tudása, hanem érzelmei alapján hozza meg döntéseit.

  ENG
  Farkas Ádám DLA: Gondolatfonat a művészetoktatásról, művészeti nevelésről - Magyar Művészet 2015/1
• PDF | REZ |

  Farkas Ádám
  Gondolatfonat a művészetről

  
  A művészet egyik fő ihletője a művészetről szóló gondolkodás, amelynek két tradicionális útja van: az egyik a természettudományos, a másik az alkotói világlátásból ered. Az előbbi történeti, rendszerező, analizáló megközelítés, az utóbbi szemlélete azonos a művészetével: a műalkotás meghatározatlan valóságából indul, intuícióra alapozva közelít, és párhuzamokat keres más művészeti ágak és más korok műveivel. A művészi világlátás szerint az alkotás lényege egyfajta mágikus kommunikáció, amelynek esztétikai ősforrása az állatvilág szertartásaiban, előművészeti jelenségeiben gyökerezik. A művészet a mai napig az ősi kultikus világkép, a gondolkodás nélküli őstudás leszármazottja, amely – ellentétben a tudománnyal – a felfoghatatlanra figyel. Ebből a szempontból kivételes művészeti ág a nyelv előtti szobrászat, amely a kőkorszak óta csupán anyag- és eszközhasználatában változott: a szoborral való találkozás a legősibb anyagi-szellemi tapasztalat. A reneszánszot követő mérésre alapozó tudományos világkép szembekerült a kultikus gyökerű, megérzésre épülő művészi világlátással. Az ipari forradalom szinte kizárólagossá tette a természettudományos megismerést, és zárttá, rendszerszerűvé, a művészeti alkotás létmódjától idegenné formálta az európai gondolkodás útjait. De korunk értékrendjének válsága azt bizonyítja hogy, a materialista, anyag- és én- központú életforma önmagában életképtelen.

  ENG
  Farkas Ádám DLA: Gondolatfonat a művészetről - Magyar Művészet 2014/1
• PDF | REZ |

  A szerző úgy véli, hogy a „teljes ember” nevelését célzó oktatáspolitika bölcseleti alapjainak a felvázolásához elengedhetetlenül szükséges a modern kor – vagyis a digitalizált fogyasztói társadalom – negatív jelenségeinek a feltárása. A digitalizáció iskolai jelenléte jogos és hasznos, ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy nem létezik önálló digitális, virtuális világ. Bármennyire is hasznosak ezek az eszközök, mégsem uralkodhatnak a használójuk felett, és nem hozhatnak létre párhuzamos vagy ellenvilágokat.

  ENG
  Farkas Ádám DLA: Gondolatsor a köznevelésről - Magyar Művészet 2019/3
• PDF | REZ |

  Erdélyország – ha létezne – Európa keleti Svájca lehetne – sokszor erre a véleményre jutnak, akik Erdély történelmi lehetőségei felett tűnődnek. Valóban: Erdély meghatározó karakterét – ugyanúgy, mint Svájcét – a három nyelvhez (és eredethez) kapcsolható népesség egymás mellett élése adja. A hegyi falvak azonos alapokra épülő életmódjának elemző bemutatása végén a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy az európai civilizáció csak akkor maradhat fenn, ha felfedezi az egykori svájci és székely gazdálkodói világlátást, és mintává tudja tenni saját jövője számára.

  ENG
  Farkas Ádám DLA: Gazdálkodói világlátás a XXI. században - Magyar Művészet 2018/4
• PDF | REZ |

  Fekete György
  Műcsarnoki megnyitó beszéd

  A Nemzeti Szalon létrehozásának a Magyar Művészeti Akadémia lett az új felelőse. Az elmúlt évben megrendezett Építészeti Nemzeti Szalon után a látogatók a magyar képzőművészet bemutatkozásának lehetnek tanúi, a következő esztendőben az intermediális és fotóművészet, a negyedik évben az iparművészet és tervezőművészet, ötödikként, 2018-ban az élő népművészet mutatkozik be. Az ötműfajos ciklus ezután ismétlődni fog. A Nemzeti Szalon azért nemzeti, mert a kiállító alkotók nemzettársaink, a szalon elnevezés pedig a polgári értékközösségre, a békességre és a szuverenitásra utal.

   

  Dávid Katalin
  Megjegyzések a kultúrához kapcsolódó kiállításokról
  – a képzőművészeti Nemzeti Szalon apropóján

  Félreértések és tisztázatlan fogalmak zavarják a kiállítások megítélését. A kiállítás − mint tudományos produktum − a kurátorához kötődik, övé a koncepció, ő határozza meg a kiállított anyagot. A kiállítás megítélésénél két tényezőt kell értékelni: a kurátor koncepciójának minőségét és azt, hogy a kiállításnak mennyiben sikerült ezt megvalósítania. Elismerés illeti a Nemzeti Szalon kurátorát, N. Mészáros Júliát, aki úgy mutatja be a magyar képzőművészet jelenét, hogy a rendezői elképzelése szellemi keresztmetszetét adja a kortárs művészetnek.

   

  Farkas Ádám
  A mélység felszínén

  A tanulmány egyszerre nyújt történeti áttekintést és személyes hangú élménybeszámolót. A Műcsarnokba tervezett alkotóművészeti szalonok terve erős indulatokat váltott ki a művészekből és a közvélemény-formáló műértőkből. A sorozatot nyitó Építészeti Szalon már rácáfolt a szkepszisre és a félelmekre. Az Itt és Most Képzőművészeti Nemzeti Szalon repertoárjából jeles művészek munkái hiányoznak, és a kiállított képek, szobrok között néhol több évtizednyi a távolság. De a kurátori válogatás, rendezés egyenlege pozitív: hiányai mellett izgalmas a bemutató, mert az újdonságok a rácsodálkozás élményét varázsolják a Műcsarnok jól ismert termeibe.

   

  Hidvégi Máté
  24 N. Töredékek Rákóczy Gizella művészetéről

  Rákóczy Gizella festőművész a Műcsarnokban rendezett kiállítás megnyitását követően elhunyt. A szerző a festőművész 24 N című képsorozata előtt felidézi az életműhöz fűződő emlékeit, benyomásait és a kritika egybehangzó gondolatait. A festőművész tudós is volt, aki a világ törvényszerűségeit fürkészte, miközben istenhite elmélyült. Kristálytiszta szerkezetű, bonyolult és hatalmas mértani rendszerekből álló alkotásai bepillantást adnak az idő feletti transzcendentális rendbe.

   

  
  Az Itt és Most Képzőművészeti Nemzeti Szalon három rövid szerzői impressziót ihletett: Makovecz Pál Varázslat 100-120 cm magasságból nézve című lírai visszaemlékezésében arról vall, hogy gyermekként a művészet csodái naponta előtte születtek, és a mesterség nagyvonalú birtoklása is része volt e varázslatnak – a kiállítások felidézik e gyermekkori varázslat emlékét. Mezei Gábor a Műcsarnokbeli kiállítás feletti Elmélkedésében arra a tanulságra jut, hogy az egyéni tárlatok és a magángalériák szerepe fontos, de az országos áttekintést semmi nem pótolhatja. Vállalva a viták és az ellenkezés kockázatát, rendszeresen kell ilyen kiállításokat rendezni. Kozma Vera Bárkák címmel két alkotásról ad beszámolót: Bondor Csilla A mélység felszínén (2014) című munkája illúziót kelt, elvarázsol, bizonyítja a mesterségbeli tudását, Tolnay Imre A Bárka 7 (2014) című, filozófiai mélységű alkotása pedig figyelmeztet és drámát közvetít.

  ENG
  Farkas Ádám DLA, Dávid Katalin CSc, Dr. chem. habil. Hidvégi Máté PhD, CSc, Kozma Vera, Makovecz Pál, Mezei Gábor: Itt és most - Magyar Művészet 2015/3
• PDF | REZ |

  Farkas Ádám
  Időutak Török Richárd portrészobrászatában

  Török Richárd, a harminckilenc évesen, 1993-ban elhunyt szobrászművész alkotásai újra korszerűvé tették a hazai portrészobrászatot. Török bravúrosan megmintázott, hiteles karakterű arcmásokat készített kortársairól, valamint a magyar kultúra és történelem nagyjairól, és az emberszabású ember megjelenítését – mint egyetlen számára létező irányt – soha nem adta fel. A szerző bemutatja, miként illeszkedik az életmű a posztkonceptuális kifejezés áramlatába, majd arra keres választ, hogy ez a kivételes tehetségű művész miért szentelte munkáit a magyar történelem jelentős alakjai megidézésének.

  ENG
  Farkas Ádám DLA: Időutak Török Richárd portrészobrászatában - Magyar Művészet 2018/2
• PDF | REZ |

  Farkas Ádám
  A hetedik napon

  A szobrászművész szerző elmélkedésében arra figyelmeztet, hogy a megáldott és megszentelt hetedik napon az embernek ki kell lépnie az általa formált részletvalóságból, és a teljesség irányába kell emelkednie. Az ünnep egyszerre számadás és hálaadás, ajándéka pedig egy biztonságot adó létélmény. A művészet a kezdetektől az emberi közösségek ünnepeinek eszköze, és léte nem választható el a materiális világ felett álló szellemi szférával történő érintkezéstől. A XIX. században az európai civilizáció egyre nagyobb veszélybe kerül, a fennmaradásához nélkülözhetetlen ünnepi megtisztulást csak a művészet segítségével érheti el.

  ENG
  Farkas Ádám DLA: A hetedik napon - Magyar Művészet 2015/4
• PDF | REZ |

  Farkas Ádám
  Hol kezdődik a díszítőművészet – és befejeződik-e valahol?

  Hogyan értelmezhető a díszítmény fogalma? Filozófiai értelmezésben a díszítmény a Létezés elfogadása és igenlése; pszichológiai megközelítésben: a teremtett világ és azon belül a földi élet szereplőinek arcán a mosoly. A díszítmények egy kultúra jelei, identitásjegyei. A jelek – épüljenek hangból, képből, mozgásból, ízből, illatból – mindig kifelé irányulnak, kommunikálnak. Az esszé arra hívja fel a figyelmet, hogy a növényvilág díszítményei kozmikus mintákat követnek. A modern civilizáció érzéketlen a természettel szemben – talán a növényi szimbólumok kutatása új utat mutat a ma emberének.

  ENG
  Farkas Ádám DLA: Hol kezdődik a díszítőművészet – és befejeződik-e valahol? - Magyar Művészet 2017/3