Papp Ágnes Klára PhD

irodalomtörténész, kritikus, a KRE Bölcsészettudományi Karának docense. Kutatási területe a prózapoétika (térpoétika, narratológia, mesekutatás, regény- poétika és dialogicitás), a XX. századi magyar irodalom, a kisebbségi magyar irodalom elméleti és kritikai megközelítése.

• PDF | REZ |

  Papp Ágnes Klára
  „Talán az álmon túli csöndben ébredek”
  Weöres Sándor álommotívumai

  Weöres Sándor lírája kivételesen gazdag álommotívumokban: számos változatban újraírja, átértelmezi a világirodalom olyan álomtoposzait, mint az élet álom, vagy a halál és az álom azonosítása, valamint az álom és az alkotás rokonítása. Az álom képi világának versbéli megteremtése egy sajátos szubjektivitásélmény megformálásának kísérletébe illeszthető. Weöresnél az álom kérdésköre szoros összefüggésben áll a szubjektivitás és transzcendencia tágabb problematikájával, ezért az életműben nehezen határozható meg az álomversek köre. Az elemzés nem a konkrét motívumok képi világa vagy jelentése mentén halad, hanem az egyes képalkotó eljárásokból kiindulva a nyelvi útkeresés állomásait veszi számba. Nem szűkíti le a vizsgálatot azokra a művekre, amelyek egyértelműen exponálják az álom kérdését, mert így kimaradnának olyan alkotások, amelyek a szürreális látomásosság új módozatait teremtik meg: nem tárgyukká teszik vagy metaforaként használják fel az álomvilágot, hanem sajátos álombeszédet hoznak létre – nem az álomról, hanem az álomból szólnak. A tanulmány főképp a térként és a folyamatként színre vitt álom és látomás kérdésével, a lírai én és nem-én, a személyes és a személy fölötti viszonyával foglalkozik.

  ENG
  Papp Ágnes Klára PhD: „Talán az álmon túli csöndben ébredek” - Magyar Művészet 2015/4