Lőrincz Zoltán DSc

történész, művészettörténész, a Kaposvári Egyetem professzora. Főbb kutatási területe a művészet és a vallás viszonya, a reformáció és a képzőművészet, valamint az építészet kapcsolata, különös tekintettel hazánkban; továbbá a kortárs szakrális építészet és az 1990 utáni református templomépítészet.

• PDF | REZ |

  Lőrincz Zoltán
  A szakrális terek a kereszténység történetében

  A tanulmány először arra keres választ: milyen a születő kereszténység viszonya a szakrális térhez. Az ókeresztény irodalom arról vall, a szakrális tér, a templom elkülönítése nem az építészet eszközeivel történt, ezért kérdéses: mi az oka, hogy a kereszténység – miután államvallássá válik – templomokat épített. A második tematikai egység a magyar középkor végének építészeti változásait mutatja be. A hitújítás korai szakasza arra irányult, hogy az előző kor művészetétől elhatárolódjon. Az idézett korabeli zsinati határozatok a művészet és az építészet helyét próbálják kijelölni a formálódó protestáns egyházak életében. Az utolsó szövegrész a mára összpontosít: 1990 óta a történelmi egyházaknak lehetőségük nyílt a szakrális építészet tartalmi és formai kérdéseinek újragondolására. A meginduló templomépítészet a kutatók figyelmét arra irányította, hogy tisztázzák a modern katolikus, evangélikus és református templomépítészet liturgikus követelményeit. A politikai, társadalmi változások nem jelölték ki az egyházak számára a templomépítészet irányát. Az útkeresésük nyomán feltárul az egyházak és a hazai építészet kapcsolatának sajátos, ambivalens jellege.

  ENG
  Lőrincz Zoltán DSc: A szakrális terek a kereszténység történetében - Magyar Művészet 2015/4