Tóth Klára

filmesztéta, filmkritikus, publicista. Kutatási területe a magyar dokumentarizmus. Főbb művei: Don Quijote köpenyében (2005), A láthatalan ország (2011). A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának levelező tagja.

• PDF | REZ |

  „Elképzelem, hogy Shakespeare úgy dönt, nem foglalkozik politikával…”
  Szabó Istvánnal beszélget Tóth Klára

  Napjaink európai filmgyártását egyre kevésbé az önálló nemzeti arculat, inkább a koprodukciók uralma jellemzi. De a nemzeti színek nem feltétlenül a koprodukciókban tűnnek el, hanem akkor, ha a film elveszíti kapcsolatát azzal a társadalommal, amely az alkotók mögött áll. A rendszerváltás előtti magyar filmek külföldi sikereit az magyarázta, hogy a hazai társadalmi kérdésekről, a magyar történelemről és annak hatásáról szóltak. És ezt ma sem lehet megkerülni: erős kulturális gyökérzet és annak a filmben való megjelenése nélkül nem lehet művészfilmet forgatni.

  ENG
  Tóth Klára, Szabó István: „Elképzelem, hogy Shakespeare úgy dönt, nem foglalkozik politikával…” - Magyar Művészet 2015/3
• PDF | REZ |

  Tóth Klára
  Beszéljünk magyarul

  Vitatható Szekfü András véleménye, miszerint Georg Höllering Hortobágy című filmje szemléletváltó dokumentumfilm, hiszen szerény ismertsége miatt sem válhatott stílusteremtővé. A diktatúra évtizedei alatt a dokumentumfilm többnyire az állami propagandát szolgálta, de a nyolcvanas években már több alkotás a rendszer valódi állapotát tükrözte. Az elmúlt húsz évben a műfaj rátalált a szociális igazságtalanság témáira, de míg a társadalmi tudat meghatározóinak nem érdeke a változás, a politikai széljárásnak kiszolgáltatott dokumentumfilm sem prosperálhat.

  ENG
  Tóth Klára: Beszéljünk magyarul - Magyar Művészet 2014/3-4
• PDF | REZ |

  Bekötőutak
  Tóth Erzsébettel beszélget Ayhan Gökhan

  A beszélgetésben Tóth Erzsébet, József Attila-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja arról vall, hogy a versek a legmélyebb érzésekről szólnak, ezért nem lehetnek fontosak egy olyan világban, ahol az élet egésze érintőlegessé, felületessé vált. A mai, szellemi javakat elfeledő látványvilágban a szó művészetének, a lírának kevés az esélye. A XXI. században a költészet civilizációs környezete gyökeresen megváltozik, de az emberi lélek talán nem változik meg – és a művészet mindig a lélekkel társalog.

  ENG
  Tóth Klára, Ayhan Gökhan: Bekötőutak - Magyar Művészet 2015/3