Gergely András DSc

történész, a XIX. század történetének kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora. Negyedszázada aktív szerepet vállalt az MDF színeiben a rendszerváltoztatás folyamatában, majd két ízben is volt nagykövet: Pretoriában (Dél-Afrika) és Hágában (Hollandia).

• PDF | REZ |

  Gergely András
  A legnagyobb magyar német nyelven vezette naplóit

  Széchenyinél hiányzott az a homogén családi-környezeti háttér, amely a nyelvhez való érzelmi viszony biztosítéka, ezért a szó klasszikus értelemben nem volt anyanyelve. Kezdettől egy kevert nyelvi világ vette körül, előbb a magyar és a német, majd a francia. A németet használta a leggyakrabban, de még ebben a nyelvben sem mozgott tökéletes biztonsággal. E zavar egyik tényezője és tünete a nyelvi kompetencia gyengesége; nem tudta megtalálni azokat a kifejezéseket, amelyek hűen közvetítették volna gondolatait. Széchenyinél a lelki gazdagság és a nyelvi szegényesség sajátos metafizikai-antropológiai ellentétté alakult, de e feszültség feloldására nem az elhallgatással, inkább a túlbeszéléssel, túlírással és állandó önértelmezéssel tett kísérletet. Az életét végigkísérő, a nyilvánosság előtt kevéssé ismert németül írt naplók és a nagyközönségnek szánt magyar nyelvű művek összefüggenek egymással: a naplók alkotják azt az ősszöveget, amelyből a szerző merít, az eredetileg ott rögzített élmények, valamint a tényanyag átkerül a harmincas évek nagy munkáiba és a röpiratokba. Széchenyi Döblingben szabadult meg végleg a németes gondolkodástól, az itt írt Önismeret című naplószerű műve már dúskál a magyar nyelvi leleményben.

  ENG
  Gergely András DSc: A legnagyobb magyar német nyelven vezette naplóit - Magyar Művészet 2015/3