Fábián László

(Zsennye, 1940. május 9.–)

író, költő, esztéta

Az ELTE magyar-orosz szakának elvégzése után a Mafilm dramaturgja és a Filmtudományi Intézet kutatója.1973-76 között a Népművelési Intézet művészeti főelőadójaként elsődlegesen a képzőművészet, a fotó és a film területét irányította. 1976-tól a Film Színház Muzsika című lap munkatársa, rovatvezetője, majd főszerkesztő-helyettese lett. S ebben az évben az Iparművészeti Főiskola (ma: MIE) Szilikátipari Főtanszaka is meghívta előadónak, ahol éveken át a szecessziótól napjainkig tekintette át a képzőművészet történetét. 1985-től az Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékén szakelméletet és szakesztétikát tanított. A Film Színház Muzsika megszűnte után 1990-ben a Heti Magyarország főszerkesztő-helyettese, majd 1991 végétől 1995 januárjáig az Új Magyarország főszerkesztője. Ez után az Életünk főszerkesztő-helyettese majd igazgató-főszerkesztője lett. A rádió Láttuk, hallottuk című kritikai műsorának kezdeteitől munkatársa volt, ott aktuális képzőművészeti, iparművészeti és építészeti kérdéseket tárgyalt.

Íróként, költőként, műfordítóként ugyancsak számos publikációja, könyve jelent meg, drámáját színház mutatta be, hangjátékát a rádió játszotta.

• PDF | REZ |

  Fábián László
  Képek és pixelek, avagy váratlan resurrectio

  A tanulmány a Műcsarnokban megrendezett – mintegy százötven alkotó félezernyi alkotását felvonultató – Képek és pixelek című fotószalonról (Nemzeti Szalon 2016) nyújt személyes hangú beszámolót, miközben társadalomtörténeti és művészetelméleti kitérőket közbeiktatva elmélkedik a legújabb kor vizuális civilizációjának áttekinthetetlenségéről. A kiállítás kurátorai helyesen döntöttek, amikor lehetővé tették, hogy a rendezés az adott körülmények között, az általános vizuális áramlatok szövevényében szituálja a bemutatott anyagot. E jelképes pixelek építőelemei lehetnek egy korszerűbb, korunkhoz szellemileg illeszkedő világlátásnak.

  ENG
  Fábián László: Képek és pixelek, avagy váratlan resurrectio - Magyar Művészet 2016/3