Dávid Katalin CSc

Széchenyi-díjas művészettörténész professzor, művészeti író. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, angol és német nyelven. Munkásságát Magyarország és a Vatikán számos magas társadalmi és szakmai díjjal ismerte el, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában részesült.

• PDF | REZ |

  Dávid Katalin
  Szakralitás a művészetben

  Csak annak figyelembevételével illeszthető a szakralitás az esztétika törvényeihez, hogy a zsidó-keresztény kultúrában a fogalom elsődlegesen teológiai értelmezést kap: a szakrális mindig Istenhez kötődik, részesedik az isteniből. A szűkebb értelemben vett szakrális művészet olyan alkotások összefoglaló megnevezése, amelyek a vallásgyakorlatot szolgáló szerepükkel érdemelték ki a „szent” jelzőt. A fogalom ebben az esetben nem lép be az esztétika világába, csupán a valláshoz kapcsolja a művészi alkotást. Akkor lehet egy alkotást esztétikai értelemben szakrálisnak nevezni, amikor eljut az embert általánosan meghatározó isteni lényeghez. A művészi szimbólum a szakralitás hordozója, amely segítségével az ember teremtettsége megfogalmazható, vizuálissá változtatható. A szakrálist láthatóvá tevő örök jelképek örökbefogadói minden korban a művészek voltak, az elemzett példák e szimbólumok felismerésének lehetséges módjára utalnak (Masaccio Vagyonelosztás, Picasso Guernica, Moore Pajzsot tartó harcos). Az életfa motívum önmagában szemlélteti, hogy az emberiség történetében egyetlen családfát alkotnak a szimbólumok, de mára ezek a szakrális jelképek jelentésüket vesztették, nem tölthetik be azt az eredendő szerepüket: nem segíthetnek a személyiség és a világ meghatározásában.

  ENG
  Dávid Katalin CSc: Szakralitás a művészetben - Magyar Művészet 2014/2
• PDF | REZ |

  Fekete György
  Műcsarnoki megnyitó beszéd

  A Nemzeti Szalon létrehozásának a Magyar Művészeti Akadémia lett az új felelőse. Az elmúlt évben megrendezett Építészeti Nemzeti Szalon után a látogatók a magyar képzőművészet bemutatkozásának lehetnek tanúi, a következő esztendőben az intermediális és fotóművészet, a negyedik évben az iparművészet és tervezőművészet, ötödikként, 2018-ban az élő népművészet mutatkozik be. Az ötműfajos ciklus ezután ismétlődni fog. A Nemzeti Szalon azért nemzeti, mert a kiállító alkotók nemzettársaink, a szalon elnevezés pedig a polgári értékközösségre, a békességre és a szuverenitásra utal.

   

  Dávid Katalin
  Megjegyzések a kultúrához kapcsolódó kiállításokról
  – a képzőművészeti Nemzeti Szalon apropóján

  Félreértések és tisztázatlan fogalmak zavarják a kiállítások megítélését. A kiállítás − mint tudományos produktum − a kurátorához kötődik, övé a koncepció, ő határozza meg a kiállított anyagot. A kiállítás megítélésénél két tényezőt kell értékelni: a kurátor koncepciójának minőségét és azt, hogy a kiállításnak mennyiben sikerült ezt megvalósítania. Elismerés illeti a Nemzeti Szalon kurátorát, N. Mészáros Júliát, aki úgy mutatja be a magyar képzőművészet jelenét, hogy a rendezői elképzelése szellemi keresztmetszetét adja a kortárs művészetnek.

   

  Farkas Ádám
  A mélység felszínén

  A tanulmány egyszerre nyújt történeti áttekintést és személyes hangú élménybeszámolót. A Műcsarnokba tervezett alkotóművészeti szalonok terve erős indulatokat váltott ki a művészekből és a közvélemény-formáló műértőkből. A sorozatot nyitó Építészeti Szalon már rácáfolt a szkepszisre és a félelmekre. Az Itt és Most Képzőművészeti Nemzeti Szalon repertoárjából jeles művészek munkái hiányoznak, és a kiállított képek, szobrok között néhol több évtizednyi a távolság. De a kurátori válogatás, rendezés egyenlege pozitív: hiányai mellett izgalmas a bemutató, mert az újdonságok a rácsodálkozás élményét varázsolják a Műcsarnok jól ismert termeibe.

   

  Hidvégi Máté
  24 N. Töredékek Rákóczy Gizella művészetéről

  Rákóczy Gizella festőművész a Műcsarnokban rendezett kiállítás megnyitását követően elhunyt. A szerző a festőművész 24 N című képsorozata előtt felidézi az életműhöz fűződő emlékeit, benyomásait és a kritika egybehangzó gondolatait. A festőművész tudós is volt, aki a világ törvényszerűségeit fürkészte, miközben istenhite elmélyült. Kristálytiszta szerkezetű, bonyolult és hatalmas mértani rendszerekből álló alkotásai bepillantást adnak az idő feletti transzcendentális rendbe.

   

  
  Az Itt és Most Képzőművészeti Nemzeti Szalon három rövid szerzői impressziót ihletett: Makovecz Pál Varázslat 100-120 cm magasságból nézve című lírai visszaemlékezésében arról vall, hogy gyermekként a művészet csodái naponta előtte születtek, és a mesterség nagyvonalú birtoklása is része volt e varázslatnak – a kiállítások felidézik e gyermekkori varázslat emlékét. Mezei Gábor a Műcsarnokbeli kiállítás feletti Elmélkedésében arra a tanulságra jut, hogy az egyéni tárlatok és a magángalériák szerepe fontos, de az országos áttekintést semmi nem pótolhatja. Vállalva a viták és az ellenkezés kockázatát, rendszeresen kell ilyen kiállításokat rendezni. Kozma Vera Bárkák címmel két alkotásról ad beszámolót: Bondor Csilla A mélység felszínén (2014) című munkája illúziót kelt, elvarázsol, bizonyítja a mesterségbeli tudását, Tolnay Imre A Bárka 7 (2014) című, filozófiai mélységű alkotása pedig figyelmeztet és drámát közvetít.

  ENG
  Farkas Ádám DLA, Dávid Katalin CSc, Dr. chem. habil. Hidvégi Máté PhD, CSc, Kozma Vera, Makovecz Pál, Mezei Gábor: Itt és most - Magyar Művészet 2015/3