Cseppentő Krisztina

német mesterszakos bölcsész, szak- és műfordító német, holland és magyar nyelből. Tanulmányait a Károli Egyetemen és a jénai Friedrich Schiller Egyetemen végezte Eddig összehasonlító irodalomtudománnyal és lexikográfiatörténettel foglalkozott.

• PDF | REZ |

  Cseppentő Krisztina
  Tékozló fiak
  A szakralitás Rainer Maria Rilke művészetében

  A tanulmány Rainer Maria Rilke két olyan korai művét elemzi, amelyek a tékozló fiú történetét dolgozzák fel: először a Tékozló fiú kivonulása című versben, majd egyetlen prózakötete, a Malte Laurids Brigge feljegyzéseinek záró jelenetében. Az újszövetségi példabeszéd középpontjában az Atya szeretete áll, a vers és a regénybeli legenda főszereplője a Fiú. A versben a Fiú jelenléte még kizárólagos, a prózában már a környezete is feltűnik. A Fiú alakjának változására utal, hogy amíg a versben még céltalanul indul útnak, a regény befejezésében már hivatását megtalálva, a Szentlélek által vezetve tér meg otthonába. A tékozló fiú kivonulásában megfogalmazott létkérdések még nyitva maradnak, de négy évvel később már feltűnnek a miértekre adott későbbi költői válaszok vázlatai. A Rilke-művek nem egyszerű feldolgozásai az újszövetségi parabolának, hanem többrétegűen vezetik tovább a biblikus hagyományt: a költő a szekularizálódó világban modern hangon szól a keresztény ember ezeréves tapasztalatairól. Rilke lét- és istenköltészete a profán és a szakrális közötti határmezsgyén mozog, és a közöttük feszülő ellentét a végső kérdések újragondolására ösztönöz.

  ENG
  Cseppentő Krisztina: Tékozló fiak - Magyar Művészet 2015/3