Arany János

magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.

Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.

Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.

Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.

• PDF | REZ |

  Arany János
  A magyar népdal az irodalomban

  
  A népköltészeti szövegek összegyűjtése, rendszerezése, és hatásának feltérképezése a 19. századi humán tudományok kiemelt feladata. A népköltészet és a műköltészet közötti kapcsolat vizsgálatának kiindulópontja a népdal, amely alapján a nemzeti műdal megszületett. A magyar literatúra korai századaiban a népdal a mainál jóval sokszínűbb formai és tematikai sajátosságokat mutatott. De a belső formai jegyek kérdésessé tették, hogy alkalmas-e kiindulópontként az írott költészet számára, másrészt még a poétikailag képzettebb költők sem voltak kellően felkészültek a népi költészet alkotó felhasználására. Az öntudatlan népiesség naiv tudatossággá változik a Tinóditól Amadéig ívelő folyamatban. A 18. századtól Petőfiig egyre tudatosabbá válik a nemzeti műdal megteremtése iránti törekvés. E fejlődésnek négy mozzanata különböztethető meg. Első foka az öntudatlan népiesség kora (15–17. század). Ekkor az eredeti népdal hatása az irodalomra elsősorban formai jellegű. A tanult lírikus átveszi a népdal éles tagoltságú ritmusát, amely a magyar zene és tánc természetéhez alkalmazkodott. De ez a korai költőcsoport még nem nevezhető népiesnek, mert nem törekedett a belső jegyek, a népi kompozíció teljességének elsajátítására. A 18. századig a műköltészet (a ritmus-hatástól eltekintve) nem mutatja jelét a néppel való érintkezésnek, az originális népdal esztétikai teljessége ismeretlen.

  ENG
  Arany János: A magyar népdal az irodalomban - Magyar Művészet 2013/1